(Quinn, 1983)

Írta: Dr. Gál János, Fotó: Dr. von Bölcsházy Gábor

A Lampropeltis triangulum campbelli alfajt Quinn írta le 1983-ban Pueblan Milk Snake néven, mely a hazai királysikló kedvelők körében, a kevésbé ismert alfajok közé tartozik. Dekoratív megjelenése és kis mérete miatt Nyugat-Európában az egyik legelterjedtebb alfajnak számít. Felnőtt korban 90 centiméteres testhosszúságot érhet el.

Az alfaj megjelenése tipikus, a triangulum alfajokra jellemző (fekete-fehér-fekete triádok között piros gyűrű) színkombinációt visel. A kígyó feje lakk fényű fekete, ami a fejtetőn a parietalis pajzsok közepéig ér. A prefontalis és frontalis pajzsokon általában egy "U" alakra emlékeztető fehér rajzolatot látunk. Az általam keltett és megfigyelt királysiklókon az irodalmi utalásokkal egybehangzóan megfigyeltem, hogy néhány példányon ezt a fehér rajzolatot apró piszkosfehér pontocskák, foltocskák helyettesítik. Egyes példányokon hiányozhat is az előbb említett mintázat.

A kígyó testén Markel R.G. (1990) szerint 16, Rainer T. (1996) szerint 14-22 átlagosan 17 vörös gyűrű látható. A piros gyűrűk keskenyek, nem mutatnak fekete pigmentáltságot. Ezzel szemben a fekete gyűrűk szélesek, számuk kétszerese a piros gyűrűkének. Néha a kígyó háti részén a két szomszédos fekete gyűrű összeérhet, vagy akár teljes egészében összeolvadhat, aminek következtében a vörös gyűrű maradványaként 1-2 vörös foltot láthatunk csupán (1. kép). A fehér gyűrűk szabályosak, bennük soha nem látunk a fekete gyűrűk felől "bemosódást".

A kígyó farkán 5 fehér és 5 fekete gyűrű figyelhető meg.

A campbell királysiklónak számos változata ismert a fehér és a vörös gyűrűk szélessége alapján. Nyugat-Európában, a királysikló gyűjtők körében korábban igen kedvelt volt a széles vörös és fehér gyűrűket viselő campbelli. Ma viszont egyes gyűjtők a szélesebb fekete gyűrűs példányokat keresik, melyekben a vörös gyűrűt több helyen is elnyomja a fekete gyűrű. Saját és külföldi gyűjtők tapasztalatai alapján a fent említett színdominanciával bíró campbellik akár egy fészekaljból is kelhetnek.

Rainer T. (1996) említi, hogy az USA-ban egy érdekes színváltozatú campbellit is ismernek, melynek a fehér helyett narancssárga színű gyűrűi vannak. Ezt a formát "Apricoth-fázisként" ismerik. Az említett színváltozattal már német és cseh gyűjtőknél is találkozhatunk.

A királysiklókkal foglalkozó munkákban megadnak az alfaj meghatározását könnyítő pikkelyképleteket is. Markel R. G. (1990) szerint a Lampropeltis triangulum campbelli-nek a hátpikkelyei 21-23 sorban helyeződnek. A kígyó haspajzsának száma 196-220. A supralabiális pikkelyekből 7-8, az infralabiális pikkelyekből 7-9 számolható a kígyó fején.

Az alfaj előfordulását több szerző is az élőhelyet lefedő megyék neveinek felsorolásával adja meg. E helyen én elhagyom a sorok szaporítását a nehezen olvasható élőhely földrajzi neveinek felsorolásával. Inkább a tartás szempontjából is fontos tényt emelnék ki, melyek később nyernek értelmet. A campbell királysikló száraz biotópokat népesít be és 1500-1700 m. tengerszint feletti magasságig fordul elő.

Az alfaj viselkedéséről megoszlanak a vélemények. Rainer T. (1996) szerint ideges, míg Mara W. P. (1994) szerint könnyen kezelhető, békés kígyó ez az alfaj. Saját és ismerős gyűjtők megfigyelései inkább az utóbbi megállapítással esnek egybe, azzal a kitétellel, hogy a frissen kelt fiatalok valóban idegesek, kézbe fogva fejükkel csapkodnak, kloaka tartalmukat kiürítik. Idősödve azonban ezt a védekezési formát elveszítik és békés, könnyen kezelhető állatokká válnak. Az általam nevelt fiatal campbellik kézbe fogva soha nem próbáltak harapni.

Az alfaj tartása egyszerű, kezdőknek is javasolható, általában problémamentes. A Rainer T. (1996) által javasolt terrárium méret (60x50x40 cm) kissé túlzás, az állatok jól gondozhatók és könnyen tarthatók kisebb terráriumban is. Én az állataimat 50x30x30 cm. méretű terráriumban gondozom. Rainer T. (1996) és Mara W. P. (1994) egyaránt említik, hogy ez az alfaj csoportosan is tartható, csupán az etetések alkalmával és a szaporodási időszakban javasolják az állatok elkülönítését. Ezzel szemben én minden királysiklómat, köztük a campbellit is elkülönítve, egyesével tartom. Így az állatok jól megfigyelhetők, könnyebb az etetésük és pontos feljegyzések vezethetők a táplálkozásról és a vedlésről is.

A kígyó tartóhelye készülhet üvegből és fából is, mivel a száraz élőhelyen élő alfaj nem igényli a naponta végzett vizes permetezést, ami egyébként a fa vetemedését okozná. A terrárium berendezése igen egyszerű. Aljzatnak egyaránt használhatunk kerti földet, vagy vörösfenyő kérget. Szükség van egy öbl9ös fakéregre, mely a kígyó búvóhelyéül szolgálhat, és egy vizes tálra, melyből az állat ihat. Díszíthető a terrárium szőlőtőkével, érdekes alakú ágrészletekkel, szép formájú kövekkel. A terrárium hőmérsékletét nappal 25-29 °C-on tartsuk, mely éjjelre 20-22 °C-ra csökkenhet.

A felnőtt állatok készséggel elfogadják a laboratóriumi célból tenyésztett egereket. Egyes példányok csak az élő, menekülő egeret fogják el, míg mások az előre elpusztított táplálékállatot is elnyelik. A felnőtt kígyókat hetente egy alkalommal elég megetetni, amikor 2-3 növendék egeret kaphatnak. Ha a kígyó a vedlés jeleit mutatja (teste és szeme beszürkül) akkor a vedlésig ne kínáljuk meg, mert nem fog enni.

Amennyiben tenyészteni szeretnénk királysiklóinkat, fel kell őket készíteni a szaporodásra. Ez egy intenzívebb táplálást követő teleltetésből áll. A teleltetést két hónapig, 10-12 °C-on végezzük száraz, penészmentes helyen. Rainer T. (1996) telelés nélkül is megfigyelt szaporodást.

A telelésből felébresztett állatok 2-3 hét után párzanak. A hím hevesen udvarol a nősténynek, mely kezdetben menekül. A hím a párzáskor a nőstényt harapással rögzíti a nyaki tájékon. A párzás általában 10-15 percig tart. A párzást követően a nőstény királysikló 6-8 hét múlva rakja le tojásait. A tojások lerakásához nedves tőzeget kell biztosítani. A tojásrakás előtt pár nappal (általában vedlés után) a nőstény izgatottan keresgél a terráriumban. Közvetlenül a tojásrakást megelőző napon a tőzegbe fúrja magát, és gyűrű formába tekeredve rakja le - Rainer T. megfigyelései alapján - 4-7, hófehér tojását. Az én állataim 5-8 tojást, míg egy cseh tenyésztő nősténye 12 tojást rakott. A tojások általában egy csomóban maradnak, még a nőstény kígyó eltávolítása után is. A tojásrakás észlelését követően azonnal tegyük keltetőbe a tojásokat, melyek 25-27 °C-on 621-69 nap alatt kelnek ki. Az általam keltett campbelli fészekaljaiban minden esetben 100%-os kelési arány volt. A frissen kelt kis királysiklók a szülőkre emlékeztetnek, és testhosszuk 15 centiméter körül mozog. A kikelt kis kígyókat egyesével helyezem el egy-egy 20x13x13 cm-es terráriumokba, melyek aljára kerti föld kerül. A berendezés egyébiránt megegyezik a felnőtt állatoknál leírtakkal. A kis kígyók első vedlése a hőmérséklettől függően 8-15 napos koruk között történik.

Rainer T. (1996) és Mara W. P. (1994) megfigyelései alapján nem mindig fogadják el a fiatal szopós egeret. Élőhelyi megfigyelések szerint a királysikló fiatalok kezdetben gyíkokkal táplálkoznak (Rainer T. 1996). Magyarországom az összes hüllőfaj természetvédelmi oltalom alatt áll, ezért a nem evő fiatalokat ne gyíkokkal tápláljuk, hanem próbáljuk meg szondán keresztül pépesített táplálékkal etetni őket a 2-3. Vedlésig. Ezt követően problémamentesen nevelhetők.

Az általam keltetett campbell királysikló fiatalok nagy része elfogadta a felkínált egér táplálékot, néhányat azonban a fent említett módszerrel kellett táplálni.

A kis kígyókat kezdetben heti két alkalommal 1-2 szopósegérrel etetjük, kihasználva növekedési erélyüket. Az 5-6. Vedlés után azonban csak heti egy alkalommal etessük őket, mert a jól evő egyedek hajlamosak az elhízásra, ami később problémákat okoz a szaporításban.

Rainer T. (1996) megállapításával megegyezően tapasztalataim szerint a jól evő campbellik már két éves korukban tenyésztésbe vehetők.

Felhasznált irodalom:

Mara W. P. (1994): Milk Snakes. T. F. H. Publications, United States

Markel R. G. (1990): Kingsnakes and Milk Snakes. T. F. H. Publications, United

States

Rainer T. - Helmut H. (1996): Königsnattern. Heselhaus und Senkowski Verlags

OHG, Hamburg

 forrás:hobbiallatmagazin.freeweb.hu