Írta: Farkas György, Fotó: Zoo-világ

Amikor 1993 őszén csere útján hozzájutottam egy körülbelül 3-4 éves királypitonhoz, nem gondoltam volna, milyen nehézségek várnak rám az állat tartása közben. Az eltelt évek során több különböző korú egyedet is neveltem, és saját tapasztalataim, valamint hüllőtartással foglalkozó barátaim elmondása alapján idővel megállapíthattam, hogy az egyik legproblémásabbnak kikiáltott faj fogságban történő tartása, tenyésztése nem megoldhatatlan feladat. Bár az úgy nevezett "vadbefogott" idősebb példányok nevelése igen nehéz.

Élettér és viselkedés.

A királypiton Ny-, és Közép-Afrika jellemzően szavannai környezetében található.

(száraz fű, bozóterdő). A pitonok e kistestű képviselőjének zömök testalkata, erőteljesebb izomzata, keményebb pikkelyes bőre van, mint a család többi tagjának. Alapszínük barna, kékesbarna, melyet sárga árnyalatú foltok díszítenek.

Békés, visszahúzódó természetű állat, melyet jellegzetes viselkedési megnyilvánulása is bizonyít - amelyről elnevezését is kapta: labdakigyó - Háborgatás, vagy veszély esetén labdaszerűen összegömbölyödik, fejét szorosan a testből kialakított gyűrűk közé rejti. Jól úsznak és a talajon meglehetősen fürgén mozognak.

Hosszúságuk 1 méter körüli.

A faj eredményes terráriumi tartásához a megfelelően kialakított tartóedény szolgálhat. Egy pár számára én egy 120x100x75 centiméter méretű viváriumot készítettem. Amennyiben több állatot kívánunk tartani a méreteket természetesen növelni kell. Ne feledjük el, hogy megfelelő nagyságú terráriummal biztosítani tudjuk a valósághű, természetes környezetet. Aljzatként legalkalmasabb a virágföld-homok keveréke, de fakéreg darabok is megfelelnek (Pin-dekor). Végszükség esetén kartonpapírt is használhatunk, mely főleg a higiénikus elhelyezést biztosíthatja.

Elengedhetetlen a rejtekhely biztosítása, mely készülhet sziklából, kőlapokból, virágcserépből, vagy fakéreg oduból. Egyetlen feltételre kell csupán ügyelnünk: az üreg méretére. A búvóhely nyílása akkora legyen, hogy a kígyó éppen beférjen rajta.

Napközben a levegő hőmérséklete 28-30 °C-nk kell lennie. A napozóhelyen 2-3 °C-kal több, míg a terrárium hűvösebb régióiban 20-25 °C. Ezt az ingadozást az állat minden különösebb probléma nélkül elviseli. Éjszakára a hőmérséklet lecsökkenhet 18-20 C-ra. Bár a teljes spektrumot átfogó fény nem szükséges az állat számára, mégis ez a legelőnyösebb. (Javaslom a Repti-San típusú fénycsövek alkalmazását, melynek UV tartományban leadott sugárzása kitűnő). A megvilágítás időtartama nyáron 14 óra, télen 9 óra naponta. Friss, tiszta víznek mindig kell lennie a terráriumban. Az edény mélysége és nagysága az állat méretéhez igazodjon. Úgy tapasztaltam, hogy a királypitonok néha szeretnek hosszú időt tölteni a vízben, ha az nem túlságosan meleg. (Főleg vedlés előtt, illetve külső élősködők esetén.)

Igaz, hogy néhány példány táplálása meglehetősen nehéz feladat, sőt egyes esetekben lehetetlen, (főleg idős, vadbefogott állatokról lehet szó) ám elegendő rejtekhely megléte esetén sokkal kevesebb problémát okoz. A vásárlás után legjobb 1-2 hetet várni, míg a piton megszokja új környezetét, akklimatizálódik. A fiatal példányok ezen időszak letelte után általában gond nélkül elfogadják a felkínált táplálékot. Három-négynaponta etessük őket, míg az idősebb állatokat elegendő 1-2 hetente egérrel, növendék patkánnyal megkínálni. Én a növendék kígyóknak minden harmadik etetésnél vitamin-ásványianyag keveréket is adok. A többi kígyófajnál gyakran alkalmazott mesterséges táplálás a királypitonnál nem jár eredménnyel, sőt csak megnöveli a beszoktatás idejét. Ezen kívül az állandó zaklatás hatására kialakult stressz miatt, gyakorlatilag felborul az emésztési folyamat, ezáltal éppen ellenkező eredményt érhetünk el, azaz a kígyó súlya csökkenni fog.

A királypitonokat 3 éves koruk után érdemes megpróbálni szaporítani. A nőstény egyedek testalkata zömök, farki részük rövid, a kloakatól hirtelen vékonyodik el. Ám egyedüli 100%-os biztonságot adó eredményt csak szexáló pálca segítségével kaphatunk. A tenyésztésre alkalmas állatok teltek, jó kondícióban legyenek.

A párzási kedv növeléséhez, illetve a szaporodás sikeréhez elengedhetetlen az állatok pihentetése. Ez azt jelenti, hogy december hónaptól a terrárium hőmérsékletét fokozatosan csökkentsük le 15 C-ra, és amennyire lehetséges tartsuk szárazon. (Az itatóedényt viszont hagyjuk bent.) Ezeket a feltételeket március végéig tartsuk fent. Ebben az időszakban kevesebbszer etessünk. Március végétől a hőmérsékletet, és a páratartalmat fokozatosan emeljük fel a normál értékekre, és intenzíven tápláljuk állatunkat. Ha nem figyelhettük meg a porosodást, ám egy idő után a nőstény tartózkodik a táplálék felvételtől, valószínűleg hamarosan bekövetkezik a tojásrakás. Ezt megelőzően 5-6 nappal már jól kivehetők a tojások alakja a kígyóban. Ekkor egy tojatóládát kell elhelyeznünk a terráriumban. A "fészket" úgy alakítsuk ki, hogy a bejárata és nagysága elegendő legyen a nőstény számára. a ládába tegyünk Spagnum mohát 5-10 cm vastagságban. Közben a páratartalmat 90-100%-ra, a hőmérsékletet 31-33 °C-ra emeljük fel. A lerakott tojások száma és mérete függ a nőstények korától, méretétől, általában 6 darab. Ajánlom, hogy a tojásokat vegyük ki és inkubátorban keltsük. A meddő tojások rövid időn belül elszíneződnek (elsárgulnak), vagy bepenészednek. A keltetés ideje alatt a páratartalmat 85-90%-on, a hőmérsékletet pedig 30-33 °C-on tartsuk. A kelési idő 59-65 nap.

A kikelt, fiatal állatokat helyezzük el egyenként műanyag dobozokba, melybe előzőleg vizesedényt és búvóhelyet tegyünk. 10-15 nap elteltével (első vedlés után) megkísérelhetjük etetésüket szopós egérrel. A kis királypitonok felnevelése nem okoz nehézséget. A nyugat-európai kereskedésekben jelenleg megvásárolható különböző mintázatú és színezetű mutációk száma jelentős, szinte csak tenyésztésből származnak. (Például aranysávos, albínó stb.)

A királypiton a Washingtoni Egyezmény védett fajainak listáján szerepel. Eladásához, tartásához megfelelő engedély szükséges. (CITES)

forrás:hobbiállat.freeweb.hu