Apalone

Ezeknek a teknősöknek a tudományos besorolása még nem tisztázott, viták tárgyát képezi. Ennek ellenére nem is annyira újonnan megjelent teknősök, hiszen a Kréta időszak közepén jelentek meg a mai formájukban a lágyhéjú teknősök, úgy 130 millió évvel ezelőtt. De a különbségek már jóval korábban jelentkeztek a lágyhéjú teknősök ősein, mint a Kréta időszakban. Már az ősökön elkezdődött a teknősökre annyira jellemző páncél elvékonyodni, mígnem egy vastag bőrréteg váltotta fel ennek a szerepét. Az ujjaik teljesen a vízi élethez alkalmazkodtak, így a lábuk szinte egy úszóhártlyában végződik.

Három fajta észak-amerikai lágyhéjú teknős létezik. Ezeket földrajzi elhelyezkedésük szerint különböztetjük meg. Élnek Afrikában, Ázsiában és Észak-Amerikában lágyhéjú teknősök. Most csak az utóbbiakról fogok írni. Észak-Amerikában az alábbi lágyhéjú teknősök élnek:

• Harapós vagy floridai lágyhéjúteknős (Apalone ferox): Dél-Carolina, Alabama, Georgina és természetesen Florida államokban elterjedt.
• Sima lágyhéjúteknős (Apalone mutica): USA közepén található.
• Tüskés lágyhéjúteknős (Apalone spinifera): USA közepén jellemző, de megtalálható Mexikó északi részén is.

Ezen belül még 9 alfaja van: kettő a sima lágyhéjúteknőshöz, hét a tüskés lágyhéjúteknőshöz tartozik. A floridai lágyhéjúteknősnek nincsenek alfajai, viszont az mind közül a legnagyobb.

A fiatal floridai lágyhéjúteknős olíva színű, a "páncélján" nagy szürke foltokkal. Sárga és narancssárga színezetű a feje, és egy sárga csík húzódik végig a hátán. Ezek a fiatal kori színek idővel elhalványodnak, részben eltűnnek. A felnőttek inkább barnás-szürkés színűek. A fiatalok haspáncélja szürke.

A tüskés lágyhéjúteknős hátpáncélja barnás, olívaszínű, amelyen különféle sötét mintázat található. A keleti alfajokon ez a mintázat fekete pontszerű, míg a nyugatikon fehér foltos.

A sima lágyhéjúteknősnek fiatal korában halvány mintázat található a sárgásbarnás páncélján, világos mintázattal a feje körüli részen. A felnőtteknek gyakran barna a hátpáncélja, melyen sötét pettyek találhatóak. A haspáncéljuk nagyon világos, vagy fehér.

A szabadban ezek a lágyhéjú teknősök patakokban, folyókban, kisebb-nagyobb tavakban élnek. Az idejük legnagyobb részét a vízben vagy a fenékbe ásva töltik. A lágyhéjú teknősökre jellemző, hogy a vízben lévő oxigént is fel tudják használni. Azért szeret sütkérezni a parton, de nagyon ritkán látható köveken, vagy fatuskókon. Főleg egyedül szeret napozni, más fajtársával vagy keményhéjú teknőssel nem nagyon (ez utóbbiakat valamilyen ok miatt nem is nagyon szereti, nem tűri meg maga körül). Ne tartsuk a lágyhéjú teknősöket együtt másfajta (pl. kemény páncélú) teknőssel.

Mind a szárazföldön, mind a vízben nagyon gyorsan tudnak mozogni. Valószínűleg ők tudnak a leggyorsabban szaladni a teknősök közül.

Csak azokat eszi meg, amelyet a vízben megtalál. Így például eszik halakat, csigákat, rovarokat, kétéltűeket, döghúst, rákokat és néha növényt is.

Egyszerre 4-33 darab kemény, gömbölyű tojást raknak. A tojások 2,5-3 cm átmérőjűek. Ez főleg a fajtól és a vidéktől függ.

Ha akvaterráriumban akarjuk tartani ezeket a lágyhéjú teknősöket, akkor mindenképpen nagy akvaterráriummal számoljunk, és tegyünk bele nagy teljesítményű vízszűrőt, különben elég gyakran kell cserélni a vizet. Ugyanis nagyon gyorsan össze tudják piszkítani a medencéjüket. Elég erősek, ezért minden berendezést jó alaposan rögzítsünk az üveghez, mert könnyen szétszedhetik. Nagyon gyorsan növekednek.

A lágyhéjú teknősök nagyon érzékenyek a tisztaságra, mivel a koszos vízben nagyon gyorsan elszaporodhatnak a különféle kórokozók. Így semmi esetre se tartsunk korhadt fát a vízben. Nagyon figyelnünk kell a gombásodásra, mivel a páncélját nagyon gyorsan megtámadhatja, ami számára végzetes lehet. Felületi gombásodást vagy penészt még meg lehet előzni egy alapos fertőtlenítéssel, de nagyobb probléma esetén mindenképpen állatorvoshoz kell fordulnunk! A gombásodás veszélye annál nagyobb, minél több példány él egy helyen. Ügyelnünk kell a páncélon lévő kisebb-nagyobb sérülésekre is. Míg a kemény páncéllal ellátott fajtársaiknál ez nem okoz nagy gondot, addig a lágyhéjú teknősöknek az életébe is kerülhet ez a kisebb károsodás. Ha egy lágyhéjú teknőst veszünk, mindig meg kell győződni róla, hogy a mind a has- mind a hátpáncélja hibátlan, sérülésektől mentes, főleg nincs rajta semmiféle gombásodás, vagy valamilyen elváltozás. Azért is fontos a megelőzés, mivel injekciót adni egy teknősnek eléggé reménytelen vállalkozás.

A lágyhéjú teknősök nagyon agresszívak tudnak lenni. Gyakran harapnak fajtársukba, vagy más teknősbe. Gyakran felesleges vérengzésekbe is belemennek. Például akkor is megölnek egy halat, ha nem éhesek, és hagyják, hogy a vízben bomoljon le.