A b. a boettgeri, a h. a hermanni alfajra utal. Ahol csillag van, ott még nem tisztázott, hogy boettgeri és/vagy hermanni faj él az adott helyen.

A tudósok egy harmadik alfajt is azonosítottak a boettgeri és a hermanni mellett, és ez a keresztségben a Testudo hermanni peloponnesica nevet kapta. Erről szinte semmilyen irodalmat nem lehet még találni. Ennek az alfajnak a hátpáncélján sárga, nagyon intenzív csíkok találhatóak és a fekete csíkokon átfutnak. Az elkülönítése a másik két alfajtól nagyon nehézkes.

A hím és a nőstény görög teknőst kicsit nehéz megkülönböztetni. A hímnek hosszabb a farka és nem nő meg akkorára, mint a nőstény. A haspáncélja homorú, míg a nőstényé inkább domború vagy egyenes.

Ha görög teknőst szeretnénk tartani, akkor mindenképpen 1-2 m²-es helyre van szükségünk. Itt is csak egy, maximum két teknőst helyezhetünk el. Mint minden teknősnél, a görög teknősnél is érvényes az, hogy minél nagyobb a hely, annál jobb. A terráriumot homokkal, földdel, kövekkel, fadarabokkal és bújóhelyekkel lehet és kell elrendezni. Ügyeljünk arra, hogy egyaránt legyen meleg és hűvös terület. A talajnak a legmegfelelőbb a föld és a homok keveréke. A talajt kétnaponta meleg vízzel öntözzük meg. A talaj legyen jó vastag, egyes leírások szerint legalább 25 cm.

Elég jól tűri a hőmérsékletingadozást. Csak arra kell figyelnünk, hogy hasonlók legyenek a körülmények, mint a természetes élőhelyén. Télen és ősszel 18-25°C, nyáron a 20-35°C megfelelő. A hősugárzó alatt lehet akár 45°C is. Éjszaka egy kicsit vegyük le a fűtést. ősszel és télen 10-15°C, nyáron pedig a 15-22°C elegendő. Ha van rá lehetőségünk, akkor nyáron tegyük ki a szabadba. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor UV-lámpát kell beszereznünk, hogy a teknősünknek megfelelő legyen a csont- és páncélképződése. A teknősünket hetente kétszer, 70 cm-es távolságból kell "UV-lámpáznunk". Ilyenkor ne használjunk infralámpát is. Ne tartsuk a teknősünket az erkélyen!

Mindig mossunk kezet, miután a kezünkbe vettük a teknősünket. Ez azért nagyon fontos, mert a legtöbb görög teknős természetes hordozója a szalmonellának, amely rá egyáltalán nem veszélyes, számunkra viszont nagyon kellemetlen lehet.

A görög teknős vegetáriánus, elsősorban a füvet és a fűféléket kedveli. A kedvenc ételei közé tartoznak még a gyümölcsök is. Azonban néha eszik állati eredetű táplálékot is. Ritkán elfogyaszt néhány csigát, hogy a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat fedezze. Sokan összetört tojáshéjat kevernek a táplálékukba, és így fedezik a szükséges anyagokat. Etetéséről részletesebben: szárazföldi teknősök etetése. Ha a szabadban tartjuk, akkor csak olyan növényeket ültessünk, amelyekről biztosan tudjuk, hogy nem mérgezőek. Ugyanis a teknősök nem nagyon tudják megkülönböztetni a mérgező növényeket az ehetőktől.

Ha egy görög teknőst vásárolunk (de ez vonatkozik a többi teknősfajtára is), mindig meg kell győződnünk arról, hogy kellően aktív-e. Nézzük meg, hogy kemény a páncélja, tiszták a szemei és száraz az orra. A páncélon nem szabad lennie semmiféle elváltozásnak. Szerencsés esetben nézzük meg hogyan táplálkozik. Véletlenül se vegyünk olyan teknőst, amely alszik, vagy éppen a téli álmát alussza.

Ha szaporítani akarjuk a görög teknőseinket, akkor elengedhetetlen a teleltetés. Ezt a szokásos módon tegyük. A legtöbben a pincében, egy megfelelően kialakított ládában teleltetik át a teknőseiket. De jó szolgálatot tehet a hűtőszekrény is. A görög teknősnek nem lételeme a teleltetés. Így anélkül is eléldegél, azonban életképes tojásokra ekkor ne számítsunk.

Különböző szakirodalmak szerint a legjobb az, ha a hímek vannak kisebbségben. Az ideális arány az 1 hím és 3 nőstény. Párzásra általában a téli álom után, március első melegebb napjain lehet számítani. A párzás után 4-8 héttel a nőstény lerakja a tojásait. A görög teknős is képes arra, hogy egy párzás után akár 4 évvel rakja le a tojásokat. A tojásrakás előtt a nőstény feltűnően ideges, nem nagyon akar enni és elkezdi keresni a megfelelő helyet. Ez általában egy meleg hely, ahova a nap szinte mindig süt. Amiután megtalálta a számára megfelelő helyet, ás egy 15-20 cm mély gödröt és belerakja a tojásait. Maga a tojásrakás ideje viszonylag hosszú, 1 óráig is eltarthat. Általában 2-3 percenként rak le egy tojást. A tojások száma az adott alfajtól függ. A hermanni hermanni 1-5, a hermanni boettgeri 1-9 tojást rak le. A fiatal nőstény első tojásrakásakor csupán 1-2-t rak.

A hermanni hermanni alfaj egyszer rak tojást tavasszal, és ritkán még egyszer ősszel. Maximum 12 tojást tudnak lerakni egy év alatt. A hermanni boettgeri 2-3, nem ritkán 4 alkalommal is rak tojást egy évben. Maximum 24 tojást tudnak lerakni évente. A tojásokból 58-80 nap alatt kelnek ki a kicsinyek.

Ne tegyünk a görög teknős mellé egy trópusokról származó szárazföldi teknőst vagy egy mocsári teknőst. Békésen megél az összes európai szárazföldi teknősfajjal. Ha lehet különítsük el a bébi és a felnőtt teknősöket, főleg az etetéskor. A felnőtt teknősök könnyen megsérthetik a kicsiket. Elvileg minden teknőst külön kell tartani (pl. a görög és a mór teknőst), mivel egymással párosodás után furcsak teknősök jöhetnek a napvilágra. Ezen kívül más teknősök más betegségekkel is rendelkezhetnek, amely iszonyatos eredménnyel zárulhat.

Minden Testudo faj, így a görög teknős is a CITES 2. kategóriájában van. Az Európai Unió 1997-ben a védelmi listáján az A kategóriájába sorolta be. Így ugyan olyan védelmet élvez, mint a hópárduc és más veszélyeztetett faj. Ez azért is volt indokolt, mivel a természetes élőhelyeiken az ember már annyira beavatkozott a természetbe, hogy a túlélésük került veszélybe. A szigorú védelem előtt az emberek a mezőn összefogdosták a nem túl fürge állatokat és eladták jó pénzért állatkereskedőknek. Idővel azonban szinte teljesen eltűntek a mezőkről ezek a páncélosok.

forrás:teknos.hu