Közönséges Óriáskígyó (Boa constrictor)

Írta: Farkas György

Magyarországi hüllőtartók terráriumaiban számtalan kígyófajjal találkozhatunk, melyek közül talán az egyik legkedveltebb a közönséges óriáskígyó, a Boa constrictor.

Természetét megismerve ez nem véletlen, hiszen könnyen szelídíthető, rendkívül tanulékony és nem utolsó sorban dekoratív állat.

Rendszertani besorolásuk a hüllők (Reptília) osztályában az óriáskígyók (Boaidae) családjának tagjai. E család a kígyók kezdetleges fajait foglalja magába, mivel a csökevényes medencéhez kapcsolódó hátsó végtagok karomszerű maradványait (anális karmok, melyek a négylábú eredetre utalnak) fedezhetjük fel a kloákanyílás közelében. Testüket viszonylag kisméretű pikkelyek borítják. Szemüket átlátszó hártya fedi, szemhéjuk nincs. Álkapcsaik nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, ezért szájukat igen nagyra ki tudják nyitni, ám téves az elképzelés, hogy álkapcsukat kiakasztva nyelik le áldozatukat. Hosszú, kétágú nyelvük segítségével a szagmolekulákat az úgynevezett Jakobson szervhez szállítják. Felső álkapcsukon egy nyílás található, így zárt száj esetén is kiölthető a nyelv. Mivel nem rendelkeznek dobhártyával, sem dobüreggel, ezért teljesen süketek, viszont a talaj rezgéseit kitűnően érzékelik. Csigolyáinak száma rendkívül sok, belső szerveik megnyúltak, hosszúkásak. Jól fejlett izomzatuknak köszönhetően zsákmányukat szorítással ölik meg. Haladásukat egyenes vonalú mozgás jellemzi. Ilyenkor a hasi pikkelyek előrecsúsznak a földhöz simulva, majd az izmok előre húzzák a testet. A boák alapszíne világosbarna, vöröses szürke nagy ovális foltokkal, melyeket sötétbarna szegély vesz körbe. A kifejlett példányok hossza elérheti a három méter nagyságot is. Közép- és Dél-Amerika trópusi őserdeinek jellegzetes állata. Napjainkig 11 alfaját írták le, melyeket földrajzi elterjedésük alapján különböztetnek meg.

A boák életmódja nagymértékben függ a környezettől. Az állatok viselkedése, testmérete, érzékszerveinek megfelelő működése csak magasabb hőmérsékleten bontakozik ki igazán. Mivel szervezetük önállóan nem tudja a megfelelő hőmérsékletet biztosítani, ezért nekünk kell részükre azt megteremtenünk. Nálam jól bevált a felső szellőzőrácsba épített műanyag foglalattal kialakított 2x100 watt teljesítményű izzó, amely a világítás mellett a megfelelő hőmérsékletet is biztosítja, ha ez nem ad elég meleget, akkor talajfűtéssel kell biztosítani a 26-30 °C-os hőmérsékletet. A terrárium nagyságát tekintve elmondhatjuk, hogy minél tágasabb, annál jobb. AZ új természetvédelmi törvény szabályozza az állat tartásához szükséges férőhely nagyságát! Egy 150x80 centiméter alapterületű 60 centiméter magasságú ragasztott üvegterrárium megfelel egy példány számára. Dekorációként vastagabb elágazó ágat helyezhetünk el. A berendezésnél azonban törekednünk kell arra, hogy ne zsúfoljuk tele a terráriumot, hiszen ezáltal állatunk életterét csökkentjük, illetve az is előfordulhat, fiatalabb példányoknál, hogy magát a kígyót nem látjuk meg. A talajnak rakhatunk virágföldet, melyet mohával, száraz falevéllel takarhatunk. Minden esetben kerüljük a homok, vagy faforgács használatát, mivel a nyálkahártya súlyos megbetegedését, esetleg állatunk pusztulását okozhatja. Elengedhetetlen a megfelelő méretű vizes medence, melyben a víz magassága kb. 10-15 cm legyen.

A közönséges óriáskígyó tápláléka állati eredetű. Élőhelyükön a zsákmány jelentős része madarakból, rágcsálókból és gyíkokból kerül ki. A hazai kereskedelemben vásárolható kígyók etetése nem okoz problémát. Megfelel számukra az egér és patkány, kifejlett példányoknak a kisebb nyúl. Fiatal példányok már 1-2 hetes korukban szívesen fogyasztják a napos egeret, patkányt. Megfelelő körülmények között igen gyorsan fejlődnek, 3-4 hónapos korukban testhosszuk megduplázódik. Egyes szakirodalomban olvasható, hogy a kígyó csak leölt állatot kapjon és csak akkor, ha az előzőleg elfogyasztott eleséget már kiürítette. Saját tapasztalatom alapján ez nem így működik. Az elmúlt néhány év alatt sok kígyófajt, közöttük boákat is tartottam és neveltem fel, ezek közül is kiemelkedett táplálkozás szempontjából egy boa pár, (a hím 60 cm, a nőstény 70 cm hosszú volt, amikor hozzám kerültek), 3-4 naponta fogyasztottak el alkalmanként 3-7 db kifejlett egeret. A terrárium hőmérséklete 28-30 °C között volt 65-70% relatív páratartalommal. A nőstény szinte minden esetben 1-2 példánnyal többet evett meg, mint a hím. Ilyen intenzív táplálás mellett 14-18 naponta ürítettek és 3-4 hetente vedlettek. A táplálásuknak megfelelően növekedésük is igen látványos volt. Az egereket minden esetben élve kapták és az eltelt idő alatt semmilyen sérülést sem okoztak a kígyóknak. Hozzá kell tennem azonban, hogy abban az esetben, ha a felkínált táplálékot 1-2 óra elteltével sem fogyasztották el állataim, haladéktalanul kivettem a terráriumból.

A boák terráriumi tartásánál a legtöbb problémát a rossz tartási körülmények okozzák, ezért ezekkel foglalkozom először. Legáltalánosabb hiba a nem megfelelő páratartalom biztosítása. Ilyenkor fordul elő az állatok helytelen vedlése, melyet a farkvégen, vagy a fejen vehetünk észre. Ez komoly veszélyt jelent az állatra nézve, mivel az elhalt bőr megszáradva elszorítja a vérkeringést és az adott testrész elhalását okozza. Amennyiben a vedlés a szemen marad, az egyébként sem túl jó látású kígyó teljes vakságát idézheti elő. Az elhalt bőr felpuhítására és eltávolítására többféle lehetőségünk van.

Az egyik megoldás ha a terrárium páratartalmát emeljük fel 100%-ra. Másik lehetőség szerint langyos vízzel feltöltött edényben áztatjuk a kígyót, harmadik módszer, a kígyót meleg, nedves ruhába csavarjuk. Mindhárom megoldás tökéletesen megfelel, hozzátéve, hogy a harmadik lehetőség csak makacs elégtelen vedlésnél alkalmazható. Miután az elhalt bőr fellazult a farkon illetve a testtájon óvatosan csipesz segítségével eltávolítjuk.

Gyakran találkozhatunk külső élősködőkkel, elsősorban atkákkal. Kígyókon az Ophionyssus natricis nevű faj élősködik. Egyedüli árulkodó nyom a fehér színű ürülékük, illetve ha a pikkelyek kitüremkednek. Elszaporodásukkor a kígyó kézbevétele esetén, kezünkön is láthatóvá válnak. Az atkák nemcsak a kígyók vérének és testnedveinek szívásával okoznak kárt, hanem a szúrás helyén elősegítik a különféle baktériumok, vírusok szervezetbe jutását. Hatásosan védekezhetünk ellenük a kereskedelemben kapható atkairtó szerekkel.

A terraristák leghőbb vágya, hogy kedvenceiket szaporodásra bírják. A boáknál csak nagyságuk miatt nehézkes egy kissé. Megfelelő tenyészpár, bőséges etetés és a természetes élettér utánzása esetén próbálkozásunk nem marad eredménytelen. A boák élőhelyükön a száraz évszakban pároznak. Sikeres tenyésztésükhöz modelleznünk kell az időjárás változásait. A száraz évszakban, mely októbertől január elejéig tart, az állatokat 12-18 °C hőmérsékleten és 65-70% relatív páratartalom mellett pihentetjük, ezután fokozatosan emeljük a terrárium hőmérsékletét30-32 °C-ra és 90-95% relatív páratartalomra.

Mindkét nemű kígyó a párzást megelőzően nyugtalan, mozgékony, majd a hím a nősténnyel nászjátékba kezd. Ekkor a két állat egymáshoz simul, a nőstény felemeli farki részét, szabaddá téve a kloáka nyílását. A hím hemipénisze behatol, a tényleges párzás ezzel kezdődik és több órán át is eltarthat. Kb. 5 hónap vemhességi idő elteltével a nőstény 8-40 eleven utódot szül. Az újszülött állatok melegigényesek, legmegfelelőbb a 30-32 °C hőmérséklet és a 95% relatív páratartalom. A magas páratartalom elősegíti a fiatal állatok vedlését. A kis kígyókat egyenként tartsuk, ekkor jól ellenőrizhető a táplálkozás, vedlés.

Végezetül felhívnám az állattartók és vásárolni szándékozó terraristák figyelmét arra, hogy a Boa constrictor a Washingtoni Egyezményben (CITES) szabályozott szigorúan védett faj, ezért bármilyen kereskedelme, birtoklása csak megfelelő engedélyek birtokában lehetséges. Az engedélyt a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hatósága állítja ki és tartja nyilván.