Natrix natrix (Linnaeus, 1758)

Írta: Farkas György

Orrcsúcsuk tompán lekerekített. A fejtetõn 9 nagy pajzsot találunk. Szemük kerek, a szem alja a felsõ ajakpajzsokkal érintkezik. A halánték mindkét oldalán egy-egy félhold alakú, hátsó részén feketével határolt élénksárga folt látható. A hátpikkelyek erõsen ormósak. Hosszú farkuk fokozatosan vékonyodik el. Az anális pajzs osztott. A háti oldaluk kékes, barnás esetleg zöldesszürke színû, melyet 3–6 hosszanti sorban apró fekete foltsor tarkít. A foltok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése és nagysága egyedenként változik. A hasi oldaluk szürkésfehér, a pikkelyek fekete foltosak, kékes irizálással.

  

Elõfordulnak teljesen fekete példányok (Natrix var. ater), illetve kétcsíkú (a háton két keskeny sárgásfehér csík húzódik végig) változat is.

A kifejlett hímek átlagosan 70 centiméteresek, míg a nõstények elérik a 90–110 cm-es testnagyságot. Napjainkig 9 alfaját írták le, a törzsalak a Natrix natrix natrix, N. n. persa, N. n. helvetica, N. n. astreptophora, N. n. sicula, N. n. schweizeri, N. n. cetti, N. n. corsa, N. n. scutata. Magyarországon, a törzsalakon kívül a N. n persa és ennek egy variánsa fordul elõ.

Szinte az egész európai kontinensen megtalálható, de észak-Afrika és Kis-Ázsia egyes területein is elterjedtek. Élõhelyük nagyon változatos, a vízpartok mentén, mocsarakban, nádasokban ugyan úgy megtalálhatók, mint nedvesebb erdõkben. A tengerszint feletti 2.000 méteres magasságig is felhatol száraz, bokros területen is elõfordul. Különbözõ biotópjából adódóan az egyes populációk életmódja is eltérõ. Zaklatásuk esetén a védekezés több módszerét alkalmazzák. A sarokba szorított vagy befogott sikló halottnak tetteti magát. Ilyenkor teste elernyed, a nyelve kilóg. A veszély elmúltával azonban villámgyorsan elmenekül. Az aktív védekezésnek kettõs megnyilvánulása van. Elsõsorban fenyegetõ pózt vesz fel. Összetekeredve pikkelyeit összedörzsölve surrogó hangot hallatva tátott szájjal támadója felé csap, de soha nem harapja meg. Az állatot kézbe vevõ egyént kellemetlen meglepetés érheti. A sikló végbélmirigyét ürítve kellemetlen illatú híg folyadékkal “ajándékozza” meg támadóját.

Az állatok a nap jelentõs részét világos erdei tisztásokon, kõhalmokon magányos napozással töltik. A vízközeli területeken gyakran csapatokba verõdnek egy-egy zsombékra telepedvén. Amikor testhõmérsékletük kellõképpen megemelkedett, zsákmányszerzõ körútra indulnak. Táplálékuk zömét különféle kétéltûek (gõték, békák) alkotják. Ezenkívül kisebb halakat, madárfiókákat és rágcsálókat is fogyasztanak. Eleségüket élve nyelik le.

Az idõjárás hidegebbre fordultával, kb. október közepén téli pihenõre földalatti üregekbe, sziklarepedésekbe vonulnak. Ilyenkor több egyed is telelhet ugyan-abban a veremben. Rejteküket a tavasz beköszöntével márciusban vagy áprilisban hagyják el. A hímek ezután harcolnak a nõstények kegyeiért. Az ivarok meghatározása a külsõ jegyeik alapján könnyû. A hímek kisebbek, fejük rövidebb és keskenyebb, alig különül el a testtõl. Jellegzetes félhold alakú foltjuk is élénkebb színû. A farok hosszabb és vastagabb. A nõstények ezzel szemben nagyobbak, robosztus fejük határozottan elkülönül a testüktõl. A folt a fejen halvány, farkuk rövidebb és vékonyabb. A párzási idõ május hónapra esik. Ezt követõen a nõstények július hónapban avarkupacba, lombkupacba, korhadó növényi anyagok közé rakják le a tojásaikat. Ezek száma a nõstény nagyságától és kondíciójától függ. Általában egy fészekaljba 9–15 tojás kerül. A fehér tojás hossza 25–40 mm szélessége 15–20 mm, súlya 3–5 gramm. A kelési idõ viszonylag rövid, mert a tojásrakás idõszakában már fejlõdõ embriók vannak a tojásban. A hõmérséklet függvényében a kis kígyók 32–70 nap között látják meg a napvilágot. Az utódok hossza 15–22 cm közötti.

forrás:hobbiallat.freeweb.hu