Smaragdzöld fapiton

Nagyon kevés olyan kígyófajt találunk a Földön, melyek különböző kontinenseken élnek, ám ennek ellenére külső megjelenésükben, életmódjukban azonosak. Kitűnő példa erre a kutyafejű boa (Corallus caninus), és a smaragdzöld fapiton esete. Lapunk februári számában bemutattam az Amazonas medencéjében élő kutyafejű boát. Ismerkedjünk meg most a megtévesztésig hasonló fapitonnal.

Ausztrália északkeleti részén (York félsziget), valamint Új-Guinea trópusi esőerdeiben, a bokrokon, illetve a fákon élnek. Testük keresztmetszete ovális - magasabb, mint amilyen széles - rendkívül jól alkalmazkodott a falakó életmódra. Rövid, széles fejükön, mely jól elkülönül a nyaktól, apró pikkelyek helyezkednek el. Szemük függőleges pupillája éjszakai aktivitására utal. Hőérzékelő gödrei a felső ajakpajzson találhatók, számuk sokkal kevesebb, mint a kutyafejű boák esetében, ennek ellenére a 0,001 °C hőmérséklet különbséget is érzékelni tudják. Áldozatukat a felső állcsonton és alsó álkapcson elhelyezkedő, megnagyobbodott fogaikkal ragadják meg, majd villámgyorsan rátekerednek és megfojtják zsákmányukat. A kifejlett egyedek testének alapszíne smaragdzöld, a hátoldalon szabálytalan, fehér foltsorból álló szalagminta díszítéssel. Egyes példányok esetében a foltokat kékes tónusú szegély határolja. A fej oldalain a száj vonalában világoszöld sáv húzódik. Nagyon ritkán találkozhatunk világoskék, vagy sárga egyedekkel is.

A kifejlett állatok hosszúsága 140-190 centiméter, de előfordult már 250 centiméter példány is. Mivel a fapitonok szinte sohasem ereszkednek le a talajra, tartásukra magas építésű terrárium szükséges. Ennek minimális mérete 80×80×120 centiméter legyen. A hímek agresszív viselkedése miatt, a terráriumban csak egy hím példányt helyezzünk el. A tartóedény fenéklapját 5-8 centiméter vastagságban takarjuk le erdei föld-tőzeg keverékével, enyhén nedves kókuszrosttal. A kéreg zúzalék nem alkalmas, mivel a nedvességet nem tudja tárolni. A smaragdzöld fapitonok idejük nagy részét egy faágra tekeredve, pihenéssel töltik, ezért elengedhetetlen berendezési tárgy néhány erősebb, elágazó faág, és egy nagyobb vizesedény. A terrárium levegőjének átlaghőmérséklete nappal 27-30 °C, éjjel 1-2 fokkal kevesebb legyen. A magas páratartalmat (85-90%) többszöri, langyos vízzel történő permetezéssel biztosíthatjuk. Életterükből adódóan - lombkorona szint - a szórt fényt kedvelik, napi 12-14 órás megvilágítási időtartamban. Ezt az igényt egy 40 Watt teljesítményű neoncső bőségesen fedezi.

A késő délutáni, esti órákban felélénkülnek, és aktívan keresik áldozatukat. Táplálékként egeret, patkányt, hörcsögöt kínáljunk fel, de a különböző madarakat (veréb, naposcsibe, galamb) sokkal szívesebben vadásszák le. Előfordulnak válogatós egyedek is, melyek csak egyféle eleséget fogyasztanak. Nagy türelemmel és kitartással azonban előfordul, hogy átszoknak a megszokott eleségfélékre. Vannak ellenben igen falánk példányok is, akiknél fokozottan kell figyelnünk az elhízás veszélyeire. Általánosságban elmondható, hogy egy jó kondícióban lévő kígyót hetente egy alkalommal etessük meg.

A szaporodási kedv növeléséhez, és a megfelelő tenyésztési eredményhez elengedhetetlen a kígyók néhány hónapos pihentetése. Ekkor az állatokat 14-18 °C hőmérsékleten, napi 8 órás megvilágítási ideig “teleltetjük”. Ez alatt a hűvösebb időszak alatt a kígyókat ne etessük, de friss vízről mindig gondoskodjunk. Február végén a hőmérsékletet és a megvilágítás idejét fokozatosan emeljük fel a normál értékekre.

Ha szerencsénk van, március végén, április elején a hímek udvarolni kezdenek, és általában az esti órákban megtörténik a párzás, mely akár 7-10 órán keresztül is eltarthat. A kopuláció után néhány héttel, helyezzünk el a faágak közé, egy enyhén nedves tőzeggel töltött edényt. 110-120 nappal a párzást követően a nőstények ebbe az edénybe rakják le fehér színű tojásaikat. Számuk 8-12 darab között változik. Megfelelő körülmények között a nőstények a tojások köré tekeredve "kotlanak". Keltetőbe téve azonban sokkal jobb eredményeket érhetünk el. Ekkor 28-29 °C mellett 55-65 nap alatt bújnak ki, a 28-30 centiméter hosszúságú, 10 gramm súlyú fiatal kígyók. Két-háromhetesen vedlenek le először, ezután kínáljuk meg őket újszülött egérrel. Többségük magától elkezd táplálkozni, azokat az egyedeket pedig, akik visszautasítják az eleséget meg kell tömni. Színezetük egyáltalán nem hasonlít szüleikéhez. Életük első 6-8 hónapjában citromsárga, narancssárga, vagy vörösesbarna tónusúak, és csak 1,5-2 évesen változnak át zöld színűre.

A Washingtoni Egyezmény II. függelékébe tartozó faj.