A kéknyelvű szkink egy rendkívül tanulékony, nagytestű gyík, mely az utóbbi években - főleg a nyugat-európai országokban - kedvelt állattá vált a terraristák körében. Idén tavasszal már a hazai kereskedések kínálatában is találkozhattunk néhány példányával. Népszerűségüket könnyű tarthatóságának, intelligens, barátságos viselkedésüknek, és fogságban, akár több nemzedéken keresztül történő rendszeres szaporodásának köszönhetik. Az sem egy utolsó szempont, hogy tiszteletreméltó kort, több mint 20 évet is megélhetnek.

Egy kifejlett állat részére, rendszerint 90-120 centiméter hosszúságú és 60 centiméter szélességű terrárium szükséges. Aljzatként homokot terítsünk el, 8-10 centiméter vastagságban, melyre néhány laposabb kőből építsünk egy dombot, lehetőség szerint az izzó alá. A berendezés kialakításakor arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb szabad terület álljon a szkinkek rendelkezésére, mivel idejük zömét a zsákmány keresésével töltik. Az alapterület egy részét a vízmedence foglalja el, mert az állatok szívesen fürdenek. A levegő átlaghőmérséklete 25-30 °C, mely a napozó helyen megemelkedhet 32-35 °C-ra. Ha lehetőségünk van rá, a nyári időszakban napoztassuk őket, ellenkező esetben rendszeres UV megvilágítást igényelnek.

Eleségként a sovány csirkehús, darált marhaszív, lisztbogárlárva, gyászbogárlárva, kutya, vagy macska eledel mellett növényi eredetű táplálékot is igényel. Ez lehet fejes saláta, sütőtök, zsenge kukorica. Különösen kedveli az édes gyümölcsöket, például földiepret, narancsot, dinnyét, őszibarackot. Fontos szempont, hogy étrendjük mindig változatos legyen, és megfelelő mennyiségben tartalmazzon vitaminokat, és ásványi anyagokat.

Az eredményes szaporításhoz elengedhetetlen néhány hetes nyugalmi időszak biztosítása, melyet a következőképpen oldjunk meg. November végétől fokozatosan csökkentsük le a terrárium hőmérsékletét a szalagos szkink esetében 21 °C-ra, a másik két alfajnál pedig 12-15 °C-ra. Ezzel egy időben a megvilágítás időtartamát napi 2-3 órára állítsuk be. A gyíkokat hetente legalább egy alkalommal ellenőrizzük. Igaz ugyan, hogy az állatok lomhákká válnak, de mégis tudatuknál vannak, képesek mozogni, sőt szemeik is nyitva vannak. Ha azt tapasztaljuk, hogy szemeiket képtelenek kinyitni, vagy légzési problémák merülnek fel, a hőmérsékletet fokozatosan emeljük fel egészen addig, míg az állatok felébrednek, és a tünetek megszűnnek. Ezzel egy időben a megvilágítás idejét is emeljük meg 12-14 órára. Ha a teleltetés folyamán nem tapasztalunk semmilyen rendellenességet, február elejétől az előbb említett módon ébresszük fel állatainkat. Hogy eredeti erőnlétüket visszanyerjék, most jóval több táplálékot igényelnek. A szaporodási időszak kezdetekor gyakran jelzéseket adnak egymásnak, bólogatnak.

Február végén, óvatosan tegyük be a nőstényt a hím terráriumába, és figyeljük az állatok reakcióit. Az eredményes párzás akár azonnal megtörténhet. Amennyiben a nőstény hajlandó a párzásra, együttműködik a hímmel, aki a hátára mászik mellső lábaival átfogja, a nyakába harap és fogva tartja. A nőstény megemeli hátulsó részét, szabaddá téve kloákáját és megtörténik a kopuláció. Amikor a nőstény nem akarja a hímet elfogadni, akkor keményen üldözik és harapják egymást. A szaporodási ciklus 2-3 hónapig tart. A vemhes nőstény szinte állandóan enne, ezért bőségesen adjunk neki vitaminozott eleséget. Az idő előrehaladtával azonban egyre kevesebbet eszik, sőt a párzás után 14-15 héttel már egyáltalán nem vesz magához élelmet.

A kis gyíkok 4 hónappal a párzás után látják meg a napvilágot. Az anyjuk kezdetben védelmezi őket, ám pár nap után nyugodtan áthelyezhetjük másik terráriumba az utódokat. A terrárium levegőjének hőmérséklete 30-32 °C. A táplálék ugyanaz, mint felnőtt egyedeké, csak több vitamint és ásványi anyagot igényelnek.

Három alfajukat különböztetjük meg.

Igen elterjedt gyík. Élőhelye Kelet-Ausztrália és Tazmánia szigetének mérsékelt égövi, és félsivatagos területei. Színezetük igen változatos. A testüket díszítő foltok, vagy csíkok általában sötétebb tónusúak, és főleg barna, okkersárga, téglavörös, narancssárga, szürke, vagy fekete színezetűek. A délkelet-ausztráliai példányok fejének oldalán fekete sávok húzódnak. A szalagok által alkotott mintázat az adott egyedre jellemzőek, egyediek, ezért azonosításukra is alkalmasak. Kifejlett nagyságuk megközelítően 40-45 centiméter. Utódaikat, melyek 10-20 darab között változhat, elevenen hozzák világra. A kis állatok először félénkek, ám hamar megszokják gondozójukat, és már szinte az első pillanattól kezdve jó étvággyal esznek.

Ez a hosszú, és rendkívül merész alfaj Észak-Ausztrália forró égövi, szubtrópusi területeiről származik. Alapszínükön jól kivehetőek az erősen rácsozott, keresztirányú sárga és fekete sávok. Hasi oldaluk rendszerint ezüstfehér, esetenként apró fekete, sárga pettyekkel. 45-75 centiméterre nőnek meg. A megszületett kis gyíkok száma 12-25 darab, és megközelítőleg 15 centiméteresek. Viszonylag nagy fejük mintázata sokkal változatosabb, mint szüleiké. A terráriumi körülményekhez hamar hozzászoknak.