A hazai akvarisztika jelentős múltra tekinthet vissza. Az akváriumokban az édesvízi, és a brakvízi halak mellett megjelentek a tengeri élőlények is. Ugyanakkor nagyon sok faj - méltánytalanul - feledésbe merült. Ezek egyike, az igénytelen, nagyon eleven, kissé félénk, ám fogságban hamar megszelídülő karmos béka, bár november-december hónapban egyre több díszállat kereskedés kínálatában jelent meg újra.

Az afrikai karmos béka a déli trópusi Afrika területén (egészen Fokföldig) él. A kifejlett példányok elérhetik a 13 centiméteres nagyságot is.

Megjelenésükben leginkább a kecskebékához hasonlítanak. Lapos fejüket, rövid, kerek arcorr jellemezi. Parányi szemeik pupillanyílása kerek, felső szemhéjuk elcsökevényesedett, csupán egy bőrredő alkotja. Orrnyílásaik felfelé irányulnak. Dobhártyájuk nincs, belső fülnyílásaik - az úgy nevezett Eusztách-kürtök - egyetlen nyílássá egyesülnek, mely a száj hátsó részébe torkollik. Sima testén, keresztirányú nyálkacsatornák fejlődtek. A mellső lábakon elhelyezkedő karcsú ujjaik szabadon mozgathatók, míg a hátsó végtagok erős úszólábakká fejlődtek, és az első három ujj végén hegyes, fekete színű karmokat találunk. Erről kapták elnevezésüket is. A hátoldal sötétbarna, vagy olajzöld színezetét legtöbbször szabálytalan sötét foltok, illetve pettyek díszítik. A hasi oldal általában fehér, esetenként barna foltok tarkítják.

A karmos békák, - a legtöbb kétéltűtől eltérően - állandóan a vízben tartózkodnak, ezért elhelyezésükre 50-80 literes akvárium szükséges. Az akvarisztikában használt sóder kitűnő talajként szolgál. Ebbe ültessük el a vízinövényeket. Legalkalmasabbak a Vallisneria, Cabomba, Echinodorus fajok. Néhány lapos kő, esetleg kőrakás további dekoráció lehet. A víz hőmérséklete nyáron átlagosan 25 °C legyen, ám alkalmanként megemelkedhet 28-30 °C-ig is. A víz tisztaságára kevésbé érzékenyek, egy kisebb belső szűrő mégis jó szolgálatot tehet. Külön megvilágításra csupán a növények miatt van szükség. Erre a célra minden esetben fénycsövet használjunk, a kis hő kibocsátásuk miatt.

Nagyon falánk állatok, mindent elfogyasztanak, amit le tudnak nyelni. Zsákmányukat kisebb földigiliszták, marhaszív darabok alkotják. Táplálkozás közben, mely a víz alatt zajlik, mellső lábai segítségét is igénybe veszi. Amennyiben elegendő ételt vettek magukhoz, érdekes módon adják gondozójuk tudtára: a felkínált eleséget mellső lábaikkal eltolják - mintegy visszautasítják - maguktól.

A szaporodási kedv kiváltásához az állatokat néhány hetes időtartamra hűvösebb körülmények között kell tartani. November végétől az akvárium vizének hőmérsékletét nappal 15-17 °C-ra, éjjel pedig 5-9 °C-ra csökkentsük le. A békák ekkor szinte állandóan a víz alatt tartózkodnak, igen keveset mozognak, a laposabb kövekre lapulva fekszenek. Alsó szemhéjukat szemük elé húzva “alszanak”, ám a legkisebb mozgásra, vagy zajra azonnal felébrednek. Ebben az időszakban táplálékot sem vesznek magukhoz. Február közepétől-végétől a víz hőmérsékletét fokozatosan emelve viselkedésük is megváltozott. Egyre hosszabb ideig tartózkodtak a víz felszínén, hátukkal apró szigetet alkotva. Rendkívül félénkségük miatt azonban alig fogadták el a felkínált eleséget. Két-háromnaponkénti vízcserével, és a hőmérséklet további emelésével, a hím bátortalanul elkezdett "dalolni", mely később egyre erőteljesebbé és hangosabbá vált. Oldala és mellső végtagjai elsötétedtek. A nőstény petefészke jócskán megduzzadt, olyannyira, hogy tüdejét egészen a háta irányába nyomta, jókora "duzzanatot" okozva ezzel. A nyugalmi állapotban megkülönböztetésre alkalmas bőrlebenyek - melyek a nőstény kloáka nyílását takarják - megduzzadtak.

A hím, késő délutántól folyamatosan vartyogott, majd a párzás során - mely általában éjszaka zajlik -, csípőjénél megragadta a nőstényt, miközben hangja elcsendesedett. A nőstény ezt követően körülbelül egy órával megkezdte a peték folyamatos lerakását. Mégpedig úgy, hogy az egyesével kibocsátott peték először a kloákát körülvevő bőrredőkbe pottyannak. Ezután, az egyik hátsó lábával megragadta a közelben lévő növény levelét. Rövid pihenés után a nőstény kloákáját a hím hasi oldalán végig húzódó barázda végéhez közelíti. A pete ebben a barázdában gyorsan a hím kloákája irányába mozog. A pete megtermékenyítése nagy valószínűséggel akkor történik meg, amikor az elhalad a hím kloákája előtt. Ezt követően a növény levelére esik, és a petét körülvevő ragadós kocsonya réteg miatt azon megtapad. A kocsonya réteg néhány órán belül megszilárdul. A szülők ezután egy újabb helyre úsznak, és a folyamat megismétlődik. Az egész idő alatt csupán levegővétel céljából emelkednek ki a vízből. Az így lerakott peték mintegy 3 milliméter nagyságúak, számuk egy-kétezer darabtól akár 10.000 feletti is lehet. A két béka, a párzás utáni napon leveti és elfogyasztja elhasznált "ruháját".

A peték 22-23 °C-os vízben 48 óra elteltével keltek ki. A lárváknak, a többi kétéltűvel ellentétben csupán az első táplálkozásig volt kopoltyúja. Ezt követően a gázcserét tüdei segítségével bonyolították le, mely nagyon hamar - az első táplálkozást követően mintegy két órával -, már működőképes volt. A lárvákat a Chlamydomonas nem tartozó ostoros véglényekkel etethetjük. A peték bőre átlátszó, ragasztómirigye hamarosan eltűnt. Néhány nap elteltével, a szájzugban megjelent jellegzetes tapogató fonaluk. A szinte állandó táplálkozás miatt rohamosan fejlődtek, s mintegy 5 nap elteltével megjelentek a hátsó lábak. Az ebihalak fejlődése mintegy 10-12 hét alatt ment végbe. A fiatal békák átalakulása további 15-20 napot vett igénybe. A kis karmos békákat apró húsdarabokkal kínáljuk meg, a zsúfolt elhelyezést azonban kannibalizmusuk miatt mindenképpen kerüljük el, ellenkező esetben nagyszámú ivadékunk száma rohamosan csökkenni fog.

forrás:hobbiallat.freeweb.hu