Efa (Echis carinatus)

Az efa a vulkáni sziklák, kőzetek között érzi jól magát. Mintázata is az ilyen terepen való rejtőzést szolgálja, színe sokféle a barnától a vörösig, át a feketén. Ezek a kígyók sok bajt okoznak Afrikában, főleg az elmaradottabb országokban. Vannak kisebb, szegényebb falvak melyek a vulkanikus sziklák között épültek, s mezítláb járkálnak a kövek között így az emberek nem tudják elkerülni a mérges kígyókat, pókokat, skorpiókat és más veszélyes mérges állatokat. Ez a faj nagyon kicsi körülbelül 50 cm hosszú ezért könnyen elbújik a kis sziklahasadékokban. igen gyakori az óvilágban Afrikától Ázsiáig igen elterjedt. Agresszív faj. Sok mítosz és mendemonda kering erről a fajról és mérgének erejéről, de a legtöbben azért halnak bele a marásba mert nem jutnak időben ellenszérumhoz.

  Vadászata és tápláléka: Éjszaka vadászik, főleg vulkanikus kövek között keres táplálékot. zsákmányai főleg rovarokból kisebb rágcsálókból áll. Hő érzékelő gödröcskéivel felkutatja áldozatait, miután rábukkant lecsap rá. Majd miután a zsákmány elpusztult egészben lenyeli, és egy pár hétig nem kell újabb zsákmány után kutatnia.

  Szaporodása: álelevenszülő, kifejlett kis kígyókat hoz a világra. Mérge és védekezése: Feje kicsi, de nagy éles és mélyrehatoló méregfogaik vannak. Bár kicsi a mérge több ember megölésére elegendő, marása nagyon súlyos kimenetelű. Hihetetlenül agresszív vipera faj, viszonylag gyakori. Támadáskor fél testhossznyira is képes felugrani. Ha támadás éri pikkelyeit egymáshoz dörzsöli így fűrészelő hangot hallat. Ha nem hatásos figyelmeztetés a támadónak akkor mar.