Gaboni vipera ( Bitis gabonica)

  A pufogó viperák közé tartozó gaboni vipera vagy kasszavakígyó a nagy termetű impozáns megjelenésű mérges kígyók közé tartozik. A Bitis nem legnagyobb képviselője. Bőrének mintázata a mesés szövésű keleti szőnyegeket juttatja eszünkbe, és nagy szerepe van az állat terepen való rejtőzködésében. Afrikai élőhelyén a szabadban heverésző kígyót szinte lehetetlen észrevenni. Dél-Szudán, Uganda, Tanzánia, Mozambik, Észak-Rodesia, Angola, Gabon, és Kamerun füves szavannáinak és ritkás erdőségeinek lakója. A talajon mozog, fákra nem mászik (ellentétben sok más kígyóval). Főleg az esti szürkületben aktív, nappal védett helyen pihen.

  Tápláléka és vadászata: A gaboni vipera nem keresi a zsákmányát hanem megvárja. Álcázó színezete tökéletesen elrejti az avarban. Ha arra jön egy áldozat belé mélyeszti méregfogait. A méregmirigyekkel kapcsolatos méregfogai akár 6 cm is lehet! Miután megmérgezte vár míg a méreg hatni kezd (elég hamar), majd ha elpusztult az áldozat  fejénél fogva egészben lenyeli. Egerekkel patkányokkal és egyéb kisebb gerinces állatokkal táplálkozik. Egy patkány hetekig elég ahhoz, hogy ne keljen újabb zsákmány után néznie.   

  Szaporodása: Szaporodása megegyezik a pufogó viperáéval (Bitis arientans). A hímek versengenek a nőstényekért harcokon vesznek részt, a győztes párosodhat vele. Elevenszülő. Az utódok száma az anya életkorától függ: a fiatal nőstények 4-6, az idősebbek 30-40 viperakölyöknek ad életet. Az utódok születésük percétől önállóak.

  Viselkedése és mérge: Bár méregfogai hatalmasak mérge erős, és minden mérges kígyónál több mérget juttat be áldozatába, és a legtöbb melegvérű élőlényre halálos lehet, mégis kevésbé veszélyes, mint a jóval ingerlékenyebb, harapósabb, kisebb fajok, mert ez a kígyó csak ritkán szánja el magát marásra. Lusta, lassú mozgású és nehezen felingerelhető állat. De na feledjük hogy ez egy mérges kígyó, és egy szemvillanás alatt oda tud marni, ha ingereljük vagy sarokba szorítjuk.