Pufogó vipera (Bitis arientas)

  A pufogó vipera Afrika egyik legrettegettebb mérges kígyója. Veszély esetén felfújódik, és hangosan sziszeg, mielőtt megmarná támadóját. Harapása gyakran halálos. Színe alkalmazkodik élőhelyének homok- vagy avarborította talajához. Így nem csak ellenségei, de mit sem sejtő zsákmánya előtt is álcázza magát. Az álcázott kígyót szinte lehetetlen észrevenni. Nem a legnagyobb termetű kígyó 70-90 cm az átlagos hossza.  A pufogó vipera Afrika nagy részén sok élőhelyen megtalálható a sivatagoktól az esőerdőig. Tanyákon is feltűnik, és a csűrökben csirkét és patkányt ejt. Éjszakai vadászként nem üldözi a zsákmányát, hanem megvárja amíg elhalad mellette. Szívesen mászik fel bokrokra, hogy napozzon. Elsősorban a vemhes nőstények szeretnek napozni. Habozás nélkül bemerészkednek a vízbe, és éjjelente a kátrányos utakon melegszenek fel, mivel azok még tartják a nappali meleget. A pufogó vipera ragadozó madarak, mungók, varacskos disznók, sőt más kígyók zsákmánya. Ha megzavarják, felfújódik és sziszeg. Ha ez nem rémíti meg az ellenséget, akkor törzse elülső részét megemeli S-alakba és támad.

  Vadászata és tápláléka: Kisemlősök, de madarak, kétéltűek és gyíkok is a kígyó áldozatává válhat. A pufogó vipera nem mindig használja mérgét áldozata megölésére, például a kis békákra mert azokat könnyen álkapcsa közé veszi és lenyeli. Nagyobb zsákmányba fogával juttatja be mérget. Ez általában biztos halált okoz, de lassabban  hat, mint a mamba vagy a kobra esetében. Ezért az áldozat még el tud menekülni de a kígyó követi a nyomát és rátalál a kimúlt állatra.

  Szaporodása: A párzási időszak kezdetekkor a hímek ,,táncharcokon” vesznek részt, hogy elnyerjék a nőstények kegyeit. Párzáskor a hím farkának alsó részét a nőstény farka köré tekeri, és kétfejű nemi szervét, a hímpéniszt a nőstény kloákájába vezeti. Az utódok a következő márciusban gyakorlatilag elevenen jönnek a világra, mert a vékony héjú tojások általában ,,tojásrakáskor” feltörnek. Az utódok száma legtöbbször 20-30 között van. Írtak már olyan születésekről amelyek során több mint 80 pufogó viperakölyök jött világra.

  Védekezése: A pufogó vipera álcaszínezete jellemző túlélési stratégia. A sivatagi pufogó viperák sötétbarna árnyalatú világos sárgásbarnák, halványan szegélyezett szögletmintákkal; az esőerdei pufogó vipera olívazöld és barna mintájú, sötétbőrű, ez által körvonalait elrejti az avar. Ellenségei mégis felfedezhetik, s akkor drasztikus módszerhez kell folyamodnia. Hangosan sziszegve felágaskodik. Ha ez nem hat elég ijesztően, akkor mar. Fejmirigyéből fogán keresztül nagyon hatékony mérget juttat az ellenség testébe. Általában halálos szív- vagy veseelégtelenség lép fel.

forrás: Csodálatos állatvilág