Szurukuku
2006.06.20. 18:33
A legnagyobb amerikai mérgeskígyó
Szurukuku (Lachesis muta)

A szurukuku az amerikai kontinens legnagyobb mérges kígyója. Akár 2,5 3 méteresre is megnőhet! Az esőerdő sűrűjében tanyázik, és mintázatának köszönhetően szinte nem is lehet észrevenni. Különleges szervei segítségével éjjel megérzi a közelben lévő melegvérű meleg vérű állatok testmelegét. Ha rátalál a zsákmányra, testének elülső részét S alakúvá formálja, és villámgyorsan lecsap. A szurukuku trópusi esőerdőkben vagy olyan távoli hegyvidéken él, ahol a csapadék éves mennyisége legalább 2000-4000 mm. Ez a kígyó nedves-meleg éghajlatot igényel, de a közvetlen napsugárzás elől menedékbe húzódik. A dél-amerikai párás, dús növényzetű dzsungel jelenti számára az ideális élőhelyet. A szurukuku rejtőzködve él, és kerüli az embert. A nap nagy részét az aljnövényzetben az erdős talajon tölti. Csak éjszaka indul vadászni. Mint a legtöbb mérges kígyó, takarékosan bánik mérgével, és csak arra használja, hogy megölje zsákmányát. A méreg egy bonyolult fehérje, és ha elfogy nehezen termelődik újra. Nem pazarolja az értékes mérgét: a nyugalmát megzavarókat vagy ellenségeit más módon üldözi el, csak a legszükségesebb esetben harap. Hogy elriasztja a ragadozókat kemény üreges végű farkával a növényzetbe csap. Ez nem eredményez csörgést, de a kopogás riadót jelent mivel a szurukuku ugyan azt a hatást éri el mint a csörgőkígyó.
Vadászata és tápláléka: vadászata passzív, vagyis vár áldozatára. Éjszaka mozdulatlanul lesve fekszik az erdő aljnövényzetben, vár a gyanútlan áldozatra. Zsákmánya megérzéséhez különleges érzékszervét használja: a gödörszervet, amely az orrlyuk és a szem között található. Az összes kígyót, amelynél ez a szerv megtalálható, csörgőkígyónak vagy gödörkés arcú viperának nevezik. Bár ennek a szervnek még nem teljesen még nem teljesen ismert a feladata, feltételezhető, hogy érzékszervként szolgál és más állatok testmelegére reagál. Ha a kígyó megérzi egy melegvérű zsákmányállatot, lecsap rá. Hosszú, fecskendőszerűen üreges méregfogát belevájja, és nagy adag mérget juttat belé. A méreg rendkívül gyorsan hat, és súlyos belső vérzést okoz. Száját óriásira tudja nyitni ezáltal nálánál nagyobb zsákmányt is le tud nyelni. Ha leér a gyomorba a rendkívül erős gyomornedvek rögtön elkezdik a zsákmány emésztését. A kígyó vagy megemészti a csontokat, tollat szőrzetet vagy egy kis idő múlva kiköpi.
Szaporodás : A szaporodási időszak kezdetén a szurukuku partnert keres. Mivel ezek az állatok többnyire magányosan élnek, társaikat szagról ismerik fel. A hím közeledik a nőstényhez, fejével megérinti az állát. Ha a nőstény késznek mutatkozik, a két állat bonyolult nászszertartás során összefonódik, majd megtörténik a párzás.
A nőstény tíz nagy fehér tojást rak egy lapos mélyedésbe, és nedves földel betakarja őket, hogy fenntartsa a megfelelő hőmérsékletet. Az ivadékok kibújásáig a tojások köré fonja a testét. 76-79 nap után kelnek ki a kis kígyók. A felső állcsontjukban található különleges fog (tojásfog) segítségével törik át a tojáshéjat. Ez a fog röviddel a tojásból való kibújás után kiesik. A kis kígyók jól fejlettek, és a kikelés után azonnal tudnak gondoskodni magukról, de legkorábban csak két évvel később válnak ivaréretté.
forrás: Csodálatos állatvilág
|